Honnan tudjuk, hogy nem ez a legjobb, ami tortenhetett azzal a csoppseggel?
Konnyu masok eletet latatlanben megitelni, de ha a szulok ugy iteltek meg, hogy nem tudjak a beteg kisgyereket felnevelni, akkor a legjobb dontest hoztak meg.

A kisbaba megkapja a legjobb ellatast, es remelhetoleg hamarosan orokbe fogadja egy szereto csalad.

Bejegyzés: A győri kórházban hagyott kisfiú történetének margójára

Én sem látok semmi olyan indokot, ami engem ilyen lépésre sarkallhatna. Az az én gyerekem. Megszületett. Az én húsom és vérem. Tökmindegy, milyen helyzetben vagyok, segítség mindig van. Lehetek szegény, vagy lehet bármi problémám otthon. Bármit előbb választanék, mint hogy otthagyjam a gyerekem idegeneknek. Egy év a kórházban semmi ahhoz képest, hogy utána lesz egy gyermekem, aki teljes életet fog tudni élni a nehéz kezdéstől függetlenül is. Élete lesz, felnő, gyerekei lesznek. Erről mondott le az anyja meg az apja.

Nem kell őket sajnálni, az egész életüket megnyomorították ezzel a döntéssel. A saját döntésükkel.

Bejegyzés: A győri kórházban hagyott kisfiú történetének margójára

A macskámról se mondanék le.

Bejegyzés: A győri kórházban hagyott kisfiú történetének margójára

@Haveravera: ez mind nem mentség. Hogy tudnak nyugton aludni?

Bejegyzés: A győri kórházban hagyott kisfiú történetének margójára

@Klesk: Így gondolom én is.

Bejegyzés: A győri kórházban hagyott kisfiú történetének margójára

Nem ítélkezem, mert fogalmam sincs az okról, ami ilyen tettre kényszerítette ezeket a szülőket. Remélem nyomós ok volt. Közben folyton az jár a fejemben, számomra mi lenne ez az ok, de nem találtam. Képtelen lennék lemondani a beteg gyermekemről. Azt gondolom, hogy a kis Zsombornak lesz örökbefogadója, és neki biztosan jobb szülei lesznek ők.

Bejegyzés: A győri kórházban hagyott kisfiú történetének margójára

@Klesk: egy éves a kislányunk, 2-3 havonta megyunk sziv ultrahang vizsgalatra. Minden alkalommal gyomorgorccsel megyek...
Eszembe sem jut otthagyni, igaz, szerencsenkre nem kellett a kórházban éjszakázni.
Mint apa, en is az eletemet adnám a lanyom eleteert.
Ítélkezni azonban nem szeretnék, mert nem tudjuk mi a baj. El tudom kepzelni, hogy a szulok teljesen felorlodtek ertelmileg es lelkileg.
Mielobbi felepulest kivanunk mi is a kis Zsombornak!

Bejegyzés: A győri kórházban hagyott kisfiú történetének margójára

Én sem ítélkezem a körülmények ismerete nélkül.
Mert ha pl. van otthon még két egészséges gyerek, meg egy beteg támogatandó családtag....., stb. Vagy pl. az anyja beteg (depressziós, stb.)
Vagy nagy szegénységben él a család. Mert ezt a kórházas életmódot bírni kell ám anyagilag is.
Így viszont "hírverés" van, összedobják a pénzt, több esélye van ennek a kisfiúnak.

Bejegyzés: A győri kórházban hagyott kisfiú történetének margójára

Én viszont bátran ítélkezem, a részletek tudatában is: az a szülő, aki a beteg gyermekét eldobja magától, az nem ember számomra. Apaként bármelyik gyermekemért odaadnám az életemet, gondolkodás nélkül, bármikor.

Bejegyzés: A győri kórházban hagyott kisfiú történetének margójára

Erre szerintem nincs mentseg. Akarmi all is a hatterben.

Bejegyzés: A győri kórházban hagyott kisfiú történetének margójára

Ritka rendelenesseggel jöttem a világra, amiről meg a szülészorvos sem hallott (hetvenes évek, hurrá), harom hónapot adtak nekem, majd fél évet...egy év múlva a szüleim kivettek a kórházból, es ismerősei utánajárással rájöttek, mi a teendő. Kiderült, hogy a halálos ítélet hatalmas bullshit volt, de nem is az a lényeg, hanem a ket fantasztikus szülőm. Bízom benne, hogy hasonlóan fantasztikus potszulei lesznek a kisfiúnak is:)

Bejegyzés: A győri kórházban hagyott kisfiú történetének margójára

hiánypótló mű, igen az író különb mint mindenki más

Bejegyzés: Jó baba? - A kérdés, amitől falnak futok

@Dinamuki:

Nincs félnivalóm.
Az elveimért kiállok bárhol és bárkivel szemben, aki szintén az értelmes eszmecsere híve.
A jó kívánságot pedig külön köszönöm!

Bejegyzés: Erős, kitartó... semmiképpen sem bűnös

@Látens Inszinuáció: az én ismerősi körömben is volt több lombikbébi.
Bár tudományos bizonyítékom nincs erről, nekem erős a "gyanúm", hogy a nő meddőségében szerepet játszhat, ha az apjával nem volt jó, egészséges viszonya, és itt lehet gondolni pszichikai károsodástól a fizikai bántalmazásig. Nem biztos, hogy egy nő fel tud dolgozni egy ilyen traumát, vagyis tudat alatt és testileg egyszerűen nem tudja odaadni magát a félrfinak annyira, hogy gyerek legyen belőle. Ilyen esetben a lombik szükséges "rossz" megoldás, és a születendő babának attól még lehetnek jó génjei.
Egyébként engedelmeddel elolvastam pár régebbi hozzászólásod, és nagyon szimpatikusak. Merész dolog, hogy ennyi mindent megosztasz madadról a neten, én pl.nem merném.
A betegséghez sok erőt neked!

Bejegyzés: Erős, kitartó... semmiképpen sem bűnös

Kedves Klaudia!

Értelmesen lehetne erről eszmét cserélni, de tartok tőle, hogy csak az indulat, a megfellebbezhetetlen ítélet, és ennek folyamán csak a meddő, parttalan vita lenne, ami sehová nem vezet.

De!
Először közelítsük meg biológiai oldalról a kérdést.

Azon gondolkodtál-e, hogy az evolúció nem véletlenül találta ki a természetes szelekciót, és a kiválasztódást? Talán nem véletlenül alakul úgy, hogy a DNS-hibás egyed nem képes továbbadni örökítőanyagát.
A program során mindkét szülő DNS-ét használják fel, lehetőség szerint előbb ún.
inszemináció, majd ha ez nem működik, akkor a lombik program során.

Szerinted, ha a természetes gyermeknemzés nem sikerül mert - DNS hiba, hormonhiba, életképtelen spermium vagy egyéb epigenetikai - probléma merül fel, akkor mekkora lehet a valószínűsége, hogy a lombikban megtermékenyített embrió nem hordozza magában a fenti hibákat?

Feltűnt Neked, hogy egyre több a Down kóros, és különböző fizikai és mentálisan terhelt gyermek születik? Nem játszhatunk istent, mert rosszul fog elsülni. Mielőtt vallással támadnál- materialista és ateista vagyok, aki a random evolúciós elméletben hisz.

Ráadásul éppen végstádiumos rákkal küzdök, tehát éppen jó példa vagyok.
Az összes felmenőm rákban halt meg és/vagy rákkal küzd.
Azaz egyértelmű a genetikai terheltség.
Ha magam is gyermeket nemzettem volna - a nővérem már nem is képes szülni, mert bizonyított EGFR DNS-mutációja van - nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy Ő is daganatos beteg lenne.

De nézzük erkölcsi oldalról a kérdést.
Abban teljesen igazad van hogy mindenkinek joga van a gyermeknevelésre.
Abban is, hogy ezt úgy válasszák meg, ahogy a jog megengedi.
De eszedbe jutott e más megoldás is? Például béranyaság, örökbefogadás?

Magam is 19 évig voltam állami gondozott, de szívesebben lettem volna egy családban, mint egy intézetben.

Arra próbáltam csak rávilágítani, hogy nincs örök igazság.
Nincs minden szemszögből elfogadható és megdönthetetlen ítélet senki felett.
A püspök úrnak van hite, van ura, de ugyanakkor véleménye is lehet!
Azért a véleményért pedig Ő tartozik számadással a feljebbvalóinál.

Ennyi.

Bejegyzés: Erős, kitartó... semmiképpen sem bűnös

Azért nem érted, mert nem vagy katolikus. Nem bántásból mondom, jogod van azt gondolni amit szeretnél, de a püspök csak a hivatalos katolikus álláspontot tolmácsolta. Mintha azon háborodnál fel, hogy a hinduk bűnösnek tartanak, amiért hamburgert eszel, vagy a muszlimok, amiért kolbászt. :)

Bejegyzés: Erős, kitartó... semmiképpen sem bűnös