Azt figyeltem meg, hogy az ember életének minden időszakára jutnak olyan kérdések, amik viszonylag hamar idegesítővé tudnak válni, ha sokszor felteszik. Egyébiránt tolakodóak is, mert sokszor olyan emberek kérdezik, akikkel ritkán találkozunk és cseppet sem közeli a viszonyunk. Korábban ezek voltak:
- Eljegyzés volt már?
- Mi a helyzet az esküvővel, közeleg már a nagy nap?
- Gyerek mikor lesz?

Na most hogy már van egy kisfiúnk azóta a kérdés, amit minden nap megkérdez valaki az az, hogy jó baba-e.

Kérdem én: mitől lenne rossz?

Azért mert sír, ha éhes? Vagy fáj a hasa? Vagy álmos? Vagy mert most nyűgösebb, mert jön a foga?

Nem gondolnám, hogy a pár hónapos babák tudnak rosszak lenni. Az egyetlen kommunikációs eszközük a sírás. Mégis mi mást csinálna, ha szeretne valamit?

Már gondolkodtam rajta, hogy a következő ilyen kérdésnél közlöm a kérdezővel: Balázs szörnyen rossz baba, már a gólyával is beszéltünk, hogy vigye vissza, de nem tudtuk meggyőzni. De szerencsére eddig mindig tudtam háromig számolni és csak annyit mondani, hogy "Igen, jó baba."