Egyik este amikor nem tudtam elaludni, azon elmélkedtem, hogy mennyiben lettem más, amióta anya vagyok. Mert az ugye nem is kérdés, hogy az életünk teljesen megváltozott. De rá kellett jönnöm, hogy nagyon sok mindenben én is. 

A legfontosabbak és legszembetűnőbbek számomra, hogy sokkal bátrabb lettem és nyitottabb.

Sosem gondoltam volna, hogy elindítok egy blogot. Persze, ha azt nézzük ez nem nagy dolog, hiszen ma már bárki írhat bármit. De mégis kellett a bátorság, hogy a gondolataimat megosszam másokkal is. És hát a kommentekben kapom néha az ívet rendesen... De már nem zavar. Elolvasom őket, mert természetesen érdekel a visszajelzés, de nem veszem a szívemre a negatív kritikát.

Azt sem gondoltam volna soha, hogy pont akkor fogok jelentkezni TV műsorokba, amikor itthon vagyok a kisfiammal. De mégis most vettem erre a bátorságot. Jelentkeztem az Áll az alkuba és az 50 milliós játszmába is és részt vettem mindkét castingon. Az már egy másik dolog, hogy nem kellettem egyikbe sem. :D De legalább megpróbáltam.

Évek óta gondolkozom azon, hogy milyen jó lenne, ha végre a nyomába erednék az egyik álmomnak és esküvőszervezést tanulnék, mert ezt olyan szívesen csinálnám. Nos erre is most vettem a bátorságot és jelentkeztem egy jövő áprilisi kurzusra. 

Nyitottabb lettem, mert nekem mindig is problémát okozott a csevegés és beszédbe elegyedés olyanokkal, akik nem állnak hozzám közel vagy nem ismerem őket. Most lényegében bárkivel lazán megvitatok bármit. :D

És hát a kisfiam érdekében feszegetem a saját határaimat mindenféle területen.

Nem szeretem a gyümölcsöket. Sőt! A 'nem szeretem' nem is fejezi ki igazán, hogy mennyire utálok mindenféle gyümölcsöt. De most, hogy megkezdtük Balázzsal a hozzátáplálást, gondolkodás nélkül kóstolok meg mindent, még a gyümölcsöt is, mielőtt kóstoltatnám vele.

Rettegek a víztől. Gyerekkorom óta víziszonyom van. A férjemnek hála 'gyógyulok' ki belőle, de azt például el sem tudom képzelni, hogy víz alá kerüljek befogott orr nélkül. Viszont a kisfiúnkat szeretnénk elvinni babúszásra. Azt mondtam, hogy az első alkalommal nem szeretnék ott lenni, mert rosszul lennék, amikor a gyermekünket meg kellene meríteni a víz alatt. (ezt egyébként továbbra is fenntartom) A múlt héten mégis én voltam az, aki itthon esténként szoktatta hozzá Balázst ahhoz, hogy milyen amikor a feje tetejéről nagyobb mennyiségű víz folyik le az arcára, mert a férjem dolgozott. Konkrétan remegett a kezem a művelet közben, de megcsináltam. Mert az, hogy én félek, nem jelenti azt, hogy neki is kell. Sőt, remélem, hogy ő nem fog. :-)

Azt hiszem mondhatjuk, hogy engem az anyaság megváltoztatott, méghozzá nagyon sokféle módon. És valószínűleg ahogy Balázs növekszik, úgy tapasztalom majd magamon, hogy újabb és újabb dolgot tanultam én is.