Persze nem a 8 hónapos kisfiúnknak van mumusa, hanem inkább nekünk.

Nagyjából az itthon töltött második naptól kezdve küzdöttünk Balázs altatásával. Nem az a típus, akit leraksz a kiságyba és elalszik. És még most 8 hónappal később sem ilyen.

Voltak maratoni altatásaink az első hónapban. Volt olyan, hogy éjszaka altattam másfél órát, nagy nehezen elaludt és fél órával később már ébredt is a következő etetésre. Vagy olyan, hogy a férjem hajnalban átvette tőlem az altatást és addig kellett ringatnia Balut, hogy közben felkelt a nap.

Voltunk olyan elkeseredettek is, hogy felöltöztettük este 11-kor és elvittük egy körre a városban autóval, mert tudtuk, hogy akkor elalszik. A hiba csak ott volt a történetben, hogy amint bementünk a házba kipattantak a szemei. Arra viszont jó volt, hogy volt negyed óránk, hogy kitisztuljon a fejünk a csendben autózás közben.

A pocakfájós időszak végével aztán könnyebb lett az altatás. Megtaláltam a módszert, ami működött. Egy ideig...

Aztán Balázs úgy döntött, hogy utál napközben aludni. És ehhez a mai napig ragaszkodik. Minden egyes napközbeni altatásnál sír. Nem kicsit. Bizonyos esetekben az „üvöltve sír” sem lenne túlzó kifejezés.

Próbáltuk máshogy altatni, de nem nyert semmi sem. Kerestem, hogy hol ronthattam el ezt a dolgot, de aztán beletörődtem, hogy Balu így alszik el és kész.

Viszont ez baromi megterhelő lelkileg. Mondhatnám, hogy meg lehet szokni ezt is, de nem teljesen. Vannak napok, amikor kedvem lenne nekem is sírni. Vagy kiállnék én is a tetőre kiabálni egyet, mint a nő a magnézium reklámban. Van amikor úgy érzem, hogy egyszerűen nincs erőm és türelmem újra végigcsinálni egy ilyen üvöltve sírós altatást. De persze aztán pár perc alatt összeszedem magam és megyek és csinálom.

A nagyszámok törvénye alapján néha sikerül könnyedén és nyugodtan álomba ringatni. Ilyenkor még jobban fáj, hogy miért nem tud az altatások nagy többsége ilyen lenni. Imádom ezeket a könnyed altatásokat, amik nagyjából 20 altatásból egyszer fordulnak elő. :D

Egyébként nem erőltetjük a napközbeni alvást abból a szempontból, hogy nincs egy adott időponthoz kötve, hogy Balunak most aludnia kell és kész. Az ő jelzéseit figyeljük és tényleg csak akkor visszük el aludni, amikor látjuk rajta, hogy tényleg fáradt. De ő akkor is próbál ellen állni.

Egy ideje énekelek neki elalváshoz. Ez valamit segít, de sokszor még így is nagy a sírás.

És az ilyen nagy sírások után nagyjából 30-40 percet alszik. Ezt egy nap kétszer, nagyon maximum háromszor. És ez már hónapok óta így megy. Nagyon ritka, amikor napközben alszik egy hosszabbat.

Ennek eredményeképpen az esték és éjszakák viszonylag egyszerűbbek. Tehát tudom, hogy különösebben nincs okom panaszra. Az éjszakai alvás mindennél többet ér neki is és nekem is. Bár a fogzás óta az éjszaka végigalvása is ritkább. Az utóbbi napokban előfordult, hogy összesen 3 óra alvás jutott nekem egy-egy éjszakára. :D

Nem tudom, hogy hol és mi siklott félre ebben az altatás dologban, de az biztos, hogy egyenlőre ez a mi legnagyobb mumusunk. Bízom benne, hogy lassan sikerül megszabadulnunk tőle.