Kata 2004-ben ismerte meg Balázst és nagyon hálás a sorsnak, hogy egymásra találtak, mert úgy érzi, hogy mindenben kiegészítik egymást. 2009-ben megtartották a polgári esküvőjüket, hogy meg tudják vásárolni a kiszemelt lakást. Már ekkor 2 gyerek után vették fel a szocpolt, mert tudták, hogy 2 lurkót szeretnének majd később. Egy kisfiúban és egy kislányban bíztak. Egy kis Baliban és egy Kittiben. 2010-ben sor került a templomi esküvőre és a lagzira. Majd 2012-ben döntöttek úgy, hogy elérkezett az ideje a családbővítésnek.
Kata az orvosával korábban beszélt a gyermekvállalásról és tudta, hogy 1 év reálisnak tekinthető a próbálkozással. Mindig minden rendben volt nála, úgyhogy nem aggódott. Az első év az el is telt, eredmény nélkül. De nem görcsöltek rá, jöttek-mentek, utaztak. Aztán a második évben már más volt a helyzet. Kata elkezdett agyalni, hogy vajon miért nem sikerül? Hiszen mindketten sportosak és egészséges életet élnek. Ekkor már voltak olyan hónapok, hogy bántotta, hogy ismét negatív maradt a teszt. Ezért elkezdett kicsit tudatosabban odafigyelni arra, hogy mikor van peteérése és elvégezte az Aviva tanfolyamot, illetve fél éven keresztül járt az órákra is. Sajnos mégsem érkezett meg a kívánt eredmény.
Végül a Balázsnál elvégzett andrológiai vizsgálat felfedte a titkot, hogy miért próbálkoznak hiába. Viszont mielőtt elküldték volna őket a Kaáli Intézetbe, felkínáltak 2 lehetőséget. Az egyik egy vitamin volt, amiből 3 hónapos kúrát kellett végigcsinálni, hogy javulást hozzon. A másik opció egy műtéti beavatkozás volt. Megpróbálták a gyógykészítményt és 3 hónappal később kíváncsian várták, hogy milyen mértékű volt a javulás. Legnagyobb meglepetésükre azonban nem hozta meg a várt eredményt a vitaminkúra. Ezután kikérték még egy szakember véleményét, aki egyértelműen azt mondta, hogy forduljanak a Kaáli Intézethez.
Katának elsőre nehéz volt beletörődnie abba, hogy nekik ez az útjuk. Főleg, hogy akkoriban a környezetükben nem volt senki, aki oda járt volna és teljesen ismeretlen volt számukra a lombik program. Mindenesetre a második orvosi vélemény után azonnal próbálta is hívni az intézetet. Belelovalta magát, türelmetlenül várta, hogy mehessenek és kezdhessék a programot. Rengeteg hívás után végre sikerült időpontot kapniuk az első konzultációra. Az első konzultáció előtt azonban Katának még át kellett esnie egy átjárhatósági vizsgálaton. Ugyanis e nélkül nem kezdhettek volna bele az ottani procedúrákba. Mivel nekik csak a lombik volt opció, teljesen feleslegesen kellett alávetnie magát a beavatkozásnak. Ugyanis a lombiknál mindegy, hogy a petevezeték átjárható-e vagy sem. De ha kell, akkor kell…
Az első konzultáció során az orvos a leletek alapján azt mondta, hogy először végezzék el a műtétet Balázson, amit korábban javasoltak és utána következhet a lombik. Újabb 3 hónap várakozás következett a műtét után. Az első olyan hónapban, amikor már csinálhatták volna a lombikot, akkor nem fértek bele a TB-s keretbe. Csak az alapítványi keret jöhetett volna szóba. Ebben az esetben 195.000 forint lett volna a beavatkozás és ehhez jött volna még a hormoninjekciók költsége, ami ugye szintén nem kevés. Úgy döntöttek, hogy megvárják a következő hónapot, hátha akkor beférnek a TB-s keretbe. Ha nem, akkor vállalják az alapítványival. Kata szerint a legrosszabb az egészben, hogy mindent hónapokban mérnek. És így borzasztóan el tud repülni az idő.
Végül 2016 tavaszán sikerült bekerülniük a TB-s keretbe, így indulhatott a „móka”. Május 2-án kellett visszamenniük, hogy megnézzék, hogy hogyan érnek a petesejtek a hormonkezelés hatására. Azt hitte, hogy már csak pár nap és végre kismama lehet. De jött a hidegzuhany. Túlstimulálták a petefészkeket, ezért nem lehetett abban a hónapban visszaültetni, mindent lefagyasztottak a május 4-ei petesejtleszívás után. És mivel jött a nyár, a szabadságolások, kisebb kapacitással dolgoztak, stb., így egy hét híján 5 hónapot vártak, mire elérkezhetett a beültetés. Nehéz volt beletörődniük, hogy ismét több hónapot kell várniuk, holott ott vannak karnyújtásnyira attól, amit már annyira szerettek volna. Egyébként 22 érett petesejtet szívtak le, ebből 18-at tudtak megtermékenyíteni és 5 maradt meg belőlük az 5. napra, amikor a fagyasztást végzik.
Elérkezett a várva várt nap, 2016. szeptember 26-a és végre megtörtént 2 pici embrió beültetése. Kata szerint a férje kicsit tartott tőle, hogy esetleg ikreik lesznek, de ő mindig is kettőt gondolt, hiszen amúgy is két gyermeket szerettek volna. És hát gondolt arra is, hogy 30 éves volt, amikor eldöntötték, hogy babát szeretnének és azóta már majdnem eltelt 5 év. A beültetés után 1 hét pihenés következett, napi 30 perc kötelezően előírt sétával. Sokan mondták neki és próbálták felkészíteni, hogy sokszor nem sikerül az első beültetés vagy csak az egyik baba marad meg. De ő végig pozitív volt, mert ők tudták, hogy mi a probléma és így megvolt a megoldás is. Sok emberrel beszélgetett várakozás közben az intézetben és ezeknek a pároknak a 80%-a teljesen egészséges volt és mégsem sikerült a teherbeesés.
Az egyik kötelező sétája alkalmával megállt a Duna-parton és leült az egyik padra pihenni egy kicsit. Pont azon gondolkodott, hogy milyen szerencsések, hogy eljutottak idáig, amikor elnézett jobbra és egy iker-babakocsit toló anyukát pillantott meg. Jelnek vette és biztos volt benne, hogy nekik is ikreik lesznek. Eljött a nap, amikor vissza kellett mennie vérvételre. Ez alapján sikeres volt a beültetés. De arra, hogy megtudják tényleg minden rendben van-e és pontosan hány baba van a pocakjában, 2 hetet kellett még várniuk.
Elérkezett végül az ultrahang napja is és 2 szívhangot hallhattak. Volt 7 hónapjuk felkészülni arra, hogy 2 kisbaba csatlakozik a családjukhoz.
Kata sosem félt attól, hogy egyszerre két aprósággal kell majd végigcsinálnia a mindennapokat, hiszen nem volt viszonyítási alapja, hogy milyen ez az egész egy babával. Tudta, hogy ebbe fog majd beleszokni és kész. Most pedig már el sem tudja képzelni az életét máshogy, csak az ikrekkel.
A terhessége jó volt, imádta minden percét és rettenetesen sajnálja, hogy többet nem élheti át ezt az állapotot. A 7. héttől küzdött rosszullétekkel, de ezek a 13. héten szerencsére megszűntek. A pocakja sosem feszült, csak a vizesedéssel kellett együtt élnie a terhesség vége felé. Ezen kívül az ultrahangon látszott, hogy az egyik babának sokkal kisebb helye volt, mint a másiknak. Nem is nagyon tudott mocorogni. De szépen növekedtek mindketten, jók voltak a méreteik, ezért nem aggódtak. Optimista ember lévén Katának soha meg sem fordult a fejében, hogy esetleg koraszülöttek lesznek a gyermekei. Volt fogadott orvosa, fogadott szülésznője és feltett szándéka volt, hogy ha minden adott lesz hozzá, akkor természetes úton szüli meg az ikreket.
Végül nem így alakult, mert a terhessége 34. hetén egy éjjel arra ébredt, hogy fájásai vannak és egyéb jelei is voltak, hogy megindult nála a szülés. Így reggel úgy döntött, hogy bemegy a kórházba, hogy megnézzék, minden rendben van-e. Egyedül kellett mennie, mert a férje dolgozott. Amíg ott várakozott a kórházban, elfolyt a magzatvíz, úgyhogy azonnal vitték is Győrbe mentővel, mivel ott van a legközelebbi koraszülött osztály. A cél ott az lett volna, hogy még 48 óráig visszatartsák a szülést, hogy be tudják adni az összes tüdőérlelő injekciót. Ám ez sajnos nem sikerült, mert Katának folyamatosan fájásai voltak és egy idő után már rosszullétek is gyötörték.
Így vitték a műtőbe és 2017. május 7-én megérkeztek a lányok. Kitti 42 cm-el és 1770 grammal született. Lili pedig 43 cm-el és 1990 grammal. Ezekkel a méretekkel és súlyokkal egészen „nagy” koraszülöttnek számítottak. Kata néhány nap után elhagyhatta a nőgyógyászati osztályt, így átköltözött a koraszülött osztály melletti anyaszállóra, hogy minél közelebb legyen a kislányaihoz.
A császármetszés után 2 napig nem látta az ikreket, nem foghatta meg őket. Ez volt neki a legrosszabb az egészben. És így nehezebb volt azt is feldolgoznia, hogy már nem terhes, hanem bizony anyuka. Amikor az anyaszállón volt, akkor már sokkal több időt lehetett velük és tudta, hogy minden rendben lesz. Kitti és Lili egészségesek voltak, minden értékük rendben volt, így hamar átkerültek abba a kórterembe, amit „hízlalda” néven emlegetnek. Itt a koraszülött babáknak már csak az a dolguk, hogy erősödjenek és gyarapodjanak, hogy haza tudják őket engedni.
Szerencsére a lányoknak sikerült gyorsan megerősödni és két és fél hét kórházban töltött idő után végre elfoglalhatták a csodaszép szobájukat, Kata és Balázs legnagyobb örömére. A hónapban pedig már betöltötték a féléves kort. Katáék pedig nem is lehetnének boldogabbak.
