Sokan azt hiszik, hogy ha gyerekük született, akkor innentől kezdve nem lehet sehova menni, vár minket a négy fal és ennyi. Véleményem szerint ez is csak felfogás és hozzáállás kérdése.

Én a nyughatatlan embertípusba tartozom. Imádok jönni-menni, világot látni (persze bizonyos anyagi kereteinken belül :D). El sem tudom képzelni, hogy csak otthon ülök és nem csinálok semmit. Sokszor még betegen sem tudok elnyugodni a fenekemen. Ezért már a terhességem alatt egyértelművé vált számomra, hogy nem az az anyuka leszek, aki majd fél kimerészkedni a világba a gyerekével.

Mert rengeteg helyen olvastam azt, hogy anyukák bevallották, hogy ők inkább maradnak otthon a 4 fal között, mert macerás elindulni és egy csomó más buktatója is van, ha kisbabával mész valahova. Ez tény. Sosem tudhatod, hogy éppen, hogy fogja adott napon bírni a gyermeked a "túrát". Volt, hogy mi is végigszirénáztuk a város felét, mert Balázsnak éppen nem volt jó valami. És persze ilyenkor mindig előkerül 1-2 idősebb hölgy, aki odajön és "jószándékúan" megjegyzi, hogy 'Jajj, hát ilyen szélben/napsütésben/melegben/hidegben kihozni sétálni ezt a szegény babát!'

Be kell vallanom, hogy amikor évekkel ezelőtt láttam az autóból anyukákat tolni a babakocsit ez a verzió sosem fordult meg a fejemben, hogy a gyerek végigsírja az utat. :D

De kitartottam és Balázs megkedvelte a hosszú sétákat. A legtöbb esetben nem alussza végig. De most már elnézelődik és érdeklődik a világ iránt. És most már az sem zavar, ha az emberek bámulnak, ha éppen sír a kisfiam a babakocsiban. Ez is hozzá tartozik.

Ezenkívül elég hamar megkezdtük, hogy hozzászoktassuk a kirándulásokhoz, utazásokhoz. 
Balázs még csak 6 hónapos, de már voltunk vele Ausztriában, Szlovákiában, Szentendrén, a Balatonon, a győri állatkertben, többször Győrben, Dunakeszin és Budapesten. Az elején nagyon féltem, hogy hogyan fog reagálni. Hosszú út, rengeteg inger. Még egy felnőttnek is fárasztó. De felülmúlta a várakozásaimat. Már az első alkalommal is nagyon jól bírta a gyűrődést. Azóta meg aztán még inkább. Persze itt is előfordul, hogy nyűgösebb vagy hamarabb megéhezik és akkor megmutatja a hangját a nagyvilágnak. De mindig sikerül gyorsan megoldást találnunk és már nem esünk kétségbe sehol sem.

Mindenkit bátorítok, hogy menjen és élvezze a szép időt és az ország/világ látnivalóit kisbabával is. Úgy gondolom, hogy ez a gyermekünknek is jó és nekünk is. Nem szabad félni kilépni a négy fal biztonsága közül.