Borzasztó népszerű manapság az énidőt hangsúlyozni és mindenhol hirdetni, hogy erre bizony minden nőnek nagy szüksége van.

Én úgy voltam vele, hogy amíg csak ketten voltunk a férjemmel, addig különösebben nem kellett ezen dolgoznom. Egy 2 fős "családban" ez nem okozhatott problémát. Ha úgy volt kedvem, akkor párhetente egyszer elmentem a barátnőimmel egy kávéra vagy délután olvastam egy könyvet vagy amíg a férjem nem volt itthon, addig megnéztem egy nyálas-romantikus-bőgős filmet, amit ő úgysem szeretett volna megnézni. Edzeni szerettünk együtt járni, ha volt rá lehetőségünk. A hétvégét pedig mindig kettőnkre igyekeztünk szánni.

Most, hogy már itt van velünk Balázs is, nem kifejezetten az énidőn dolgozom. Már akkor is boldog vagyok, ha wellnesselhetek egyet a fürdőszobában vagy el tudok járni hetente kétszer futni. Ez bőven elég énidőnek.

Amit sokkal nehezebb megoldani az a "miidőnk", ketten a férjemmel. 

Ha az embernek gyereke születik, akkor értelemszerűen a gyerek kerül előtérbe és maga a párkapcsolat, főleg az első időkben, kicsit háttérbe szorul. Azt hiszem ez normális. De meg kell szokni ezt is. Legalábbis nekünk meg kellett. Ami fontos és amire nagyon vigyázni kell, hogy azért annyira ne szoruljon háttérbe a kapcsolat, hogy a végén csak egymás mellett éltek.

A férjemmel már korábban elhatároztuk, hogy havonta egyszer elmegyünk randizni egyet. Ezt Balázs 3 hónapos kora óta tartjuk is. Ilyenkor körülbelül este 7-től 9-ig van időnk elmenni valahova vacsorázni egyet. :D Balázs ilyenkor mindig a szüleimnél van, ők vigyáznak rá, mi pedig tudjuk, hogy nyugodtan kikapcsolódhatunk egy kicsit. Persze ilyenkor is ő a fő téma, mert teljesen körülötte forog a világunk. De a lényeg, hogy csak ketten vagyunk és egymásra figyelünk.

Tudom, hogy sokan vannak, akik nem tudják kire rábízni a gyereküket, hogy elmenjenek havonta egyszer vacsizni valahová. Vagy nem fér bele a havi költségvetésbe a fantasztikus GYED mellett...

De szerintem egy másik lehetőség, amit múltkor nagyon jól eltaláltunk az a sörözős-chipsevős-beszélgetős este. Valószínűleg ebből is igyekszünk majd rendszert csinálni, lehetőleg havi szinten. :D Igaz, hogy este 11-kor tudunk elheveredni a kanapén, kibontani a sört és a chipset és dumálni egy jót, de reggel mégis könnyebben és vidámabban kelek fel Balázshoz annak ellenére, hogy kevesebbet aludtam. Ehhez ráadásul nem kell sehova sem lepasszolni a lurkót és olcsóbb is, mint egy éttermi vacsi.

Kell, hogy időt találjunk kettőnkre! Mindannyiunknak így lesz a legjobb hosszútávon! :-)