Ez egy viszonylag gyakori kérdés, amit feltesznek, amikor valakivel beszélgetve szóba kerül a blogom. Volt olyan, aki azt is hozzá tette, hogy hát ezzel még csak pénzt sem keresek.
A válasz nagyon egyszerű. Mert szeretem csinálni. Mindenhonnan azt harsogják felénk, hogy csináld, amit szeretsz. Akkor meg miért ne?
Amikor tini voltam, már akkor is írtam naplót. Na persze akkor még semmi komoly téma nem került a képbe. Olyan dolgokról írtam, hogy éppen melyik hírességbe vagyok menthetetlenül belezúgva vagy hogy milyen „nehézségekkel” küzdök a suliban.
Nagyjából 2 és fél évvel ezelőtt pedig volt egy mélypontom. Akkor is az írás felé fordultam. Sokkal könnyebb volt kiadni magamból ebben a formában a gondjaimat, gondolataimat és ezt olvasva a férjem is jobban meg tudta érteni, hogy mi zajlik bennem. És így én is helyre tudtam tenni magamban a dolgokat, nem emésztett tovább.
Az átjárhatósági műtétem után is segített a feldolgozásban, hogy kiírhattam magamból az érzéseimet.
Ez az én terápiám.
Nem utolsó sorban pedig jó visszaolvasni időnként, hogy hogyan gondolkodtam és éreztem hónapokkal vagy évekkel korábban egy adott élethelyzetben.
És hogy ezt miért csinálom „nyilvánosan”? Teljesen őszintén mondom, hogy sosem terveztem.
Úgy gondoltam, hogy csak azt a történetet fogom megosztani a „nagyvilággal”, hogy hogyan kaptuk ajándékba Balázsunkat.
De annyi pozitív visszajelzést kaptam, hogy gondoltam folytatom. Ha csak néhány ember szereti olvasni, erőt és motivációt merít belőle, akkor szerintem már megérte.
