Nem hittem volna, hogy a gyaloglás valaha is a kedvenc időtöltéseim közé fog tartozni. Korábban nem nagyon sétáltam, mindig rohantam és hát az autó valahogy kényelmesebb és gyorsabb is volt. Ha volt is szabadidőm, akkor biztos hogy nem gyaloglással töltöttem.

Balázzsal viszont a kezdetektől sokat sétáltam. Akkor még elsősorban azért, mert csak így tudtam rábírni, hogy napközben is aludjon egy kicsit. Jó volt, mert tavasz elején született, úgyhogy sokszor volt szép idő. Szeretem a sétát, mert mindkettőnkre nagyon jó hatással van.

Néha figyelem közben az embereket, ahogy rohannak, idegeskednek és szentségelnek. Nem is olyan régen még én is ezt csináltam és boldog vagyok, hogy most nem tartozom a rohanó, idegeskedő társadalomhoz. Hogy én csak nyugodtan tologathatom a babakocsit és viszonylag gondtalan lehetek. És olyan nagyon jó lenne, ha ez az állapot még sokáig tarthatna.

Azért is szeretem még a sétákat, mert jó látni, hogy Balázs mennyire érdeklődik már a világ iránt és egyre jobban elnézelődik.

És nem utolsó sorban séta közben mindig megszáll az ihlet is, hogy miről szeretnék írni. :-)

Ahogy beköszöntött az ősz hagytam, hogy a hűvösebb idő beszorítson minket a négy fal közé. Úgyhogy arra az elhatározásra jutottam, hogy a november nálunk a Séta Hónapja lesz. Minden sétánkat mérni fogom alkalmazással. A cél az, hogy legalább 60 kilométert megtegyünk a hónap végéig. Remélem az időjárás is kedvezni fog nekünk és viszonylag száraz idő lesz novemberben. 

December elsején hozom az eredményeket. ;-)