A hozzátáplálás volt az a dolog, amit egyszerre vártam is, meg nem is.

Miután Balázs megszületett az volt a szándékom, hogy ha minden adott lesz hozzá, akkor 6 hónapig csak anyatejjel szeretném táplálni. Az elején akadtak nehézségek, egyszer még az is megfordult a fejemben, hogy feladom és legyen inkább a tápszer. De végül nem így történt. Kitartottam én is és Balázs is és sikerült anyatejes babának maradnia. Így aztán kötöttem az ebet a karóhoz és nem kezdtük el még csak a kóstolgatást sem, míg be nem töltötte a 6 hónapos kort.

Ettől függetlenül már nagyon kíváncsi voltam, hogy Balázsnak mennyire fog tetszeni, hogy kap valami mást és hogy ehet kanállal. Mindig érdeklődve nézte, ahogy mi ettünk, így azt gondoltam ez is azt jelzi, hogy készen áll.

Persze azért sejtettem, hogy nem lesz egyszerű, hiszen furcsa lesz neki az egész, de erre a reakcióra nem számítottam... Egy almát reszeltem le és annak a levét próbáltam kanállal adni neki. 3 kanállal kapott és mindhárom után szó szerint öklendezett. Pedig csak a leve volt az almának. Egy kicsit elkenődtem és őszintén szólva nem igazán vártam a másnapi próbálkozást.

Valószínűleg, ha nem lebegett volna ott a fejem felett, hogy be kell fejeznem a szoptatást egy egészségügyi probléma miatt, akkor pihentettem volna a hozzátáplálást 1-2 hétig. De így nem akartam. (Annak pedig rendkívül örülök, hogy mégis maradhattunk az anyatejnél.) Az alma után próbálkoztunk a sárgarépával. Próbáltam hígra csinálni, próbáltam anyatejjel keverni, de hiába. Felfedezte, hogy remekül tud motorcsónakot utánozni a pürével a szájában. Minden narancssárga volt, de a pocakjába nem nagyon jutott belőle. Aztán persze nyűgös lett, mert éhes volt. Egyszerűen nem kellett neki semmi, amit főztem.

Jobb ötlet híján vettem bébiételt, hátha az jobban ízlik neki. És az nyert.

Amikor már evett belőle mennyiséget, akkor visszatértem ahhoz, hogy én főzök neki. Véleményem szerint ez így jobb is neki és nem utolsó sorban olcsóbb is. És szerencsére akkor már fogékony volt az én főztömre is.

Egész jól belejöttünk, mert már 2 étkezést ki tudtunk váltani. Azt hittem, hogy jóval tovább fog tartani, abból kiindulva, hogy milyen volt a reakció az első pár napban.

Lehet, hogy én nem voltam elég felkészült, de nem gondoltam volna mielőtt anyuka lettem, hogy a hozzátáplálás ennyire összetett. Gondolok itt a glutén bevezetésre, az olajra a vitaminok felszívódásához, később a tejtermékek bevezetésére. Néha tiszta boszorkánykonyha. :D

Jó és egyben fura érzés is ez számomra, hogy megkezdtük a hozzátáplálást. Jó, mert most már akár a férjem is meg tudja etetni Balázst, ha úgy adódna. És furcsa, mert fél évig a kisbabánk csak rám volt utalva az étkezések szempontjából és ez most már nem teljesen így van. De hát ennek így kell lennie.