Manapság annyiféle tanács és ajánlás van, hogy borzasztó könnyű elveszni ebben az információ-rengetegben. És nem csak az internetről és a tv-ből kapjuk ezt a rengeteg ajánlást, hanem a környezetünkben is mindenki próbál segíteni.

Csakhogy nincs két ugyanolyan tanács.

Valaki azt mondja, hogy ne altasd hason a gyerekedet, mert magas a csecsemőhalálozás kockázata. Míg más szerint a hason altatásnál nincs is jobb. 
Valaki a külön kiságyat javasolja, valaki az egy ágyban alvásra esküszik.
Örök vita még, hogy a gyereknek adjanak-e cumit vagy ne.
Ott van még a 'Hagyd sírni, így ön-nyugtatást gyakorol' és a 'Vedd fel, ne hagyd sírni' ellentét.
Nagy kultusza van most az igény szerinti szoptatásnak, mások menetrend szerint élnek.

És gyakran, ha nem azt az elvet vallod, amit a kérdező és te otthon másképp csinálod, akkor néhány esetben közlik veled, hogy a gyermeked el van rontva...

Az én véleményem az, hogy egy kisbabát NEM lehet elrontani.

Minden gyerek más. Nem húzhatunk rájuk egy sablont. Leírhatnak bármit egy szakkönyvben, a gyermekünk nem tudja, hogy neki a szakirodalom szerint éppen mit és hogyan kellene csinálnia adott életkorban.

Próbáltam Balázst háton altatni, hisz az most az ajánlás. Pár nap alatt kiderült, hogy esélytelen, mert folyamatosan felriadt az alvásból. Hason pedig elképesztően jókat tud aludni azóta is.
A cumi kérdésnél a kórházi tartózkodás második napján dobtam ki az elveimet a kukába és adtam a szájába a cumit és végre meg tudott nyugodni.
Mi pár hét alatt be tudtunk állni a 3 órás menetrendre és ez hónapok óta nagyszerűen működik.
És nincs az az Isten, hogy a gyerekemet hagyjam bőgni, mert majd megnyugszik magától.

Mindenkinek a saját döntése, hogy milyen úton indul el és szerintem senkinek nincs joga bírálni. 
Ha pedig tényleg "el van rontva" a gyerekünk, az a mi problémánk. ;-)