Egyszer olvastam valahol, hogy sok esetben álmaink és vágyaink útjában mi magunk állunk.

Végiggondoltam, hogy mi az én legnagyobb álmom és vágyam. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy egyet kell értenem a fenti állítással. 

Már évek óta arra vágyom a legeslegjobban, hogy adjuk el a házunkat, vegyünk egy lakóautót, pakoljuk fel az egész családunkat és járjuk be a világot. Hogy amit mindig csak képeken és videókon láttunk, azt lássuk végre élőben is, hiszen csak egyszer élünk.

És lényegében tényleg én állok az útjában annak, hogy ez megvalósuljon.

Mert hiányzik belőlem a bátorság.
Túl nagy bennem a bizonytalanságtól való félelem.
Mert néha még én magam is csak nevetek az ötleten, hogy ezt nem lehet kivitelezni. (mi lesz ha elfogy a pénzünk? milyen munkákból tudnánk 1-1 országban megélni? stb., stb.)

És gondoljunk csak bele. Nem ez az a dolog, ami megállít minket sok esetben? Hogy nem tudjuk, hogy mi lesz, ha meghozunk egy bizonyos döntést? Legyen szó munkáról, tanulásról, párkapcsolatról.

Mindig az ismeretlentől való félelem állít meg minket. Nem merünk kilépni a komfortzónánkból, hiszen ott nagyon kényelmes.

Irigylem azokat, akik meg merik lépni és álmaik nyomába erednek és nem félnek a bukás lehetőségétől. Bízom benne, hogy egyszer elég bátor leszek én is.